Most mit tegyek? Mit érzek,düht érzek magamba de miért? Nem értem..Féltékeny lennék? Na mindegy gépezek egy kicsit.
*Yuki szemszöge*
-És Armin,nem tudom mit mondjak..*te jó isten annyira édes:$*
-Hát..nem tudom hogy mondjam....De őőőő....SZERETLEK!
-Őőőőő......ÉNIS! *nem tudom miért de megcsókoltam*
-De figyelj most menj el mert nemsokára jön haza a nevelőanyám és megy 1 évre el..Hálle lúja...xdd És még beszélnem kell Yuyukoval!
-Okés szia! Szeretlek!
-Szia Armin! Én is *annyira jó ezt kimondani:33 *
Miután elment felszaladtam Yuyukohoz és bedőltem mellé az ágyba:
-Na mesélj csak Yuyuko mi a baj?
-Hát...olyan rossz nézni,hogy neked már van egy szerető barátod de nekem nincs SENKI!
-Figyelj lesz! Az biztos hogy lesz! Ne sürgesd! Meg fogod találni az igazit! Ne búsulj! És én addig itt állok melletted! Amelyik fiú összetöri a szíved én is összetöröm! Csak várnod kell és jön majd magától! *megöleltem és éreztem hogy könnyek csurognak végig az arcán...* (még sosem láttam sírni)
-Köszönöm-mondta nyögvenyelősen Yuyuko.
-Nincs mit! Egyértelmű hisz a testvérem vagy! Na de ne búsuljunk legyünk vidámak!
Még hülyéskedtünk jó sokáig aztán hazajött az anyám.....
-Szia Yuki!
-Hali.....
-Gyertek le!
És én szerencsétlenségemre leestem megint...-.-
-YUYUKO HOGY MERTED MEGINT BÁNTANI AZ ÉN KISLÁNYOM???
-De hisz én nem is csináltam semmit -mondta felháborodva Yuyuko.
-ANYA! EBBŐL ELÉG! MINDIG YUYUKOT HIBÁZTATOD MINDENÉRT! SOSEM TETSZIK NEKED AKÁRMIT CSINÁL! MOSTMÁR ÁLLJ LE, MERT EBBŐL ELEGEM VAN!!
-HOGY MERSZ VELEM KIABÁLNI???
-Jó akkor elmondom mégegyszer: SZÁLLJ LE YUYUKORÓL!
Fogtam magam és elszaladtam sírva! És persze kibe botlottam bele?? Hát Arminba ki másba...Nem akartam hogy így lásson ezért megpróbáltam mellette úgy elfutni hogy ne vegyen észre de nem ment,mert visszarántotta a karom és én akaratlanul elkezdtem sírni és megöleltem.
4.rész vége:(
(Orsi jön:D )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése